Most, hogy egy hónapja már túl vagyunk a történésen, talán lesz időm arra is, hogy megírjam ezt a posztot :) Nyugi, nem szüléstörténetet akarok írni, tudom, hogy azzal tele van a padlás, nekem meg most se kedvem, se időm nincs ezt leírni, elég csak annyi, hogy családunk legifjabb tagja épen és egészségesen megszületett, ráadásul voltam annyira mázlista, hogy az első szülésemhez képest ez most kimondottan könnyen ment, három nap után pedig haza is mehettünk a kórházból. Tényleg tök jó szülésem volt, de ennek részletezését most inkább megtartom magamnak, ez úgyis csak nekünk érdekes.

Ami viszont most szerintem említésre méltó, az az, hogy milyen érzelmi állapotba kerül az ember szülés után. Vagy lehet, hogy csak én, bár ezt nem hinném, többektől hallottam már erről, de valahogy mégsem szokás ezt emlegetni. Azon nagyon meglepődtem, hogy a második szülésem után fizikailag mennyire toppon voltam, tekintve, hogy az elsőnél teljesen mást tapasztaltam. Most viszont már a kórházban is simán jöttem-mentem, nem fájt semmim (csak szoptatáskor görcsölt a méhem brutálisan, de azt mondják, ennek örülni kell, mert így húzódik össze - na jó, tényleg szépen vissza is ment a hasam két-három nap alatt), itthon pedig pláne nagyon pörögtem, a gyerekorvos le is cseszerintett, hogy feküdjek már le végre, pedig én egyáltalán nem voltam fáradt. Hallottam már ilyenről, de nekem hihetetlennek tűnt, tekintve, hogy amikor kisOlivért szültem, alig álltam a lábamon napokig. Most viszont az érzelmeim játszottak velem nagyon brutális módon. 

Nem tudom, másoknál ez mennyire intenzív, de alapvetően normális, hogy ilyenkor kavarognak az érzések. Az első szülésem után is volt ilyen, csak nem volt ennyire feltűnő, de most szinte hihetetlen volt. Szerencsére csak rövid ideig tartott, de nem volt ritka, hogy például szoptattam a babát, nézegettem a pici kis arcocskáját, és közben zokogtam. Amikor a férjem kérdezte, hogy mi a bajom, csak azt tudtam kinyögni, hogy "hát nézd milyen gyönyörű". De olyan is volt, hogy beálltam a zuhany alá, és mindenféle ok nélkül elkezdtem artikulálatlanul bömbölni. Néha csak úgy eszembe jutott, hogy "te jó ég, már két fiam van, és mindkettőt annyira, de annyira imádom, hogy azt ki sem tudom mondani", és már folytak is a könnyek. De volt olyan is, hogy csak úgy eszembe jutott egy szó, mit tudom én, olyan, hogy "kisbaba", vagy hogy "drágaságom", és már ezen képes voltam sírni, és folyamatosan mondogattam magamban, és egyre jobban sírtam. Néha biztosra vettem, hogy megbolondultam, mert ilyet normális ember nem csinál. Közben meg tényleg tele voltam energiával, úgy pörögtem, mint a búgócsiga, és hiába mondták, hogy pihenjek, ha egyszer úgy voltam vele, hogy nem a testem akar pihenni, a fejemet lenne jó kicsit kikapcsolni, mert az fáradt el. 

Beszélgettem erről a védőnőmmel, aki szerencsére nagyon érti a dolgát, és tényleg bármilyen kérdéssel lehet hozzá fordulni, nem is az a fajta, aki nagyon rátukmálná magát az emberre, de ha kell, akkor mindig rendelkezésre áll. Megerősített abban, amit azért valahol én magam is sejtettem, hogy ez az egész teljesen normális, és a hormonok felelősek ezért a felfokozott érzelmi állapotért. Azt mondta, ha az első hónap után nem enyhül a dolog, akkor azért már forduljak pszichológushoz, de addig próbáljuk túlélni, én is, és a férjem is, mert ez ilyen, és az esetek többségében elmúlik, de szükség van rá, hogy ezt is megéljük. Szerencsére két hét után már sokat enyhült, három hét után pedig el is múlt. 

Végre valahára eljutottunk odáig, hogy lezavarjunk egy nagyobb bevásárlást a babának. Így, a 37. héten már időszerű volt, sőt, már jóval hamarabb szerettem volna ezt megejteni, de egyszerűen nem jutottunk el odáig, hogy együtt meg tudjuk ezt tenni. Tekintve, hogy a nagynak annak idején mindent egyes egyedül intéztem, most szerettem volna, ha a lehető legtöbb dolgot közösen tudjuk elintézni. Kicsit olyan vagyok, mint aki az első babáját várja, tudom, de 1. ha nekem nem is, de a férjemnek, Olivérnek tényleg első baba, 2. nekem meg az első olyan terhességem, amit nem egyedül kell végigcsinálnom, úgyhogy nekem is új a helyzet. 

Eléggé irritál, hogy tényleg szinte képtelenség összehozni egy normális, közös vásárlást, de amikor Olivér minden nap hat körül ér haza, akkor hétköznap a franc se akar már menni sehová, főleg egy kisiskolással, akinek azért mégiscsak időben le kéne feküdnie aludni, nem beszélve arról, hogy a boltok is bezárnának, mire odaérünk. A szombatot meg egy az egyben elviszi a heti nagybevásárlás, főzés, és uram bocsá' a pihenés. Az ősidőkben, amikor még többé-kevésbé normális emberként létezhettünk ebben az országban, az egyéb dolgokat, ami nem élelmiszer, nem tisztítószer, hanem mondjuk ruha, vagy sportszer, vagy akármi más, amiért nem biztos, hogy a teszkóba ugrik be az ember, nos, ezeket vasárnap vásároltuk meg. Ez ugyebár megszűnt (köszi, bazdmeg...), és egész egyszerűen a mai nap volt az első, amikor sikerült elintézni, hogy eljussunk egy nagyobb bevásárlókörútra. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ez kocsi nélkül nem olyan könnyű ám. Ennek az volt az ára, hogy a hétvégi élelmiszerbevásárlás elmaradt, mert hét közben apránként megvettem ezt-azt, de ennek jövő héten végig inni fogom a levét, hiszen olyan hű de sok mindent nem tudok hazacipelni egyedül, hátizsákban. Amikor meg még én is dolgoztam, ez pláne elképzelhetetlen lett volna. Na persze a mai körút azzal is járt, hogy délután ötre lett ebéd, igaz, ez nálunk annyira nem ritka, de néha olyan jó lenne, ha szombaton is emberi időben ebédelnénk... 

Na, elég a panaszból, most inkább örülni szeretnék, és örülök is, mert végre nagyot léptünk előre, és beszereztünk egy csomó mindent. Sőt, ma este, mivel Olivér elment egy koncertre, én meg itthon maradtam, úgy döntöttem, hogy végre elkezdem bepakolni a kórházi táskámat. Jól is tettem, mert rá kellett jönnöm, hogy a hálóingeimnek iszonyú szekrényszaguk van, ezeket muszáj lesz újra kimosni. Meg arra is rájöttem, hogy kéne egy-két cicanadrág és hosszabb fölső, olyan, amiből a melleimet is ki tudom bányászni valahogyan. 

Nos, babacuccoknál egyelőre így állunk, ezeket szereztük be:

Babakocsi: Hauck Lacrosse All In One

Mindenképpen valami ilyesmit kerestem. A főbb szempontjaim ezek voltak:

• négy kerék (háromkerekűt semmiképpen nem akartam, volt már olyanom kisOlivérnél, leginkább felgyújtani szerettem volna)
• első kerekek bolygósíthatóak (szintén korábbi rossz tapasztalat, volt fix kerekűnk is - igazából szinte mindenünk volt, amit most kizártam -, lehet, hogy rossz útviszonyoknál jó az olyan, de járdán, városi sétához borzasztó
• legyen hozzá minden: hordozó, mózes, sportrész. Ezt azért, mert csak. Azt mondják, a mózest olyan hamar kinövi a baba... Nem érdekel. Amikor kisOlivér pici volt, olyan sóvárogva néztem a mózeskosaras babakocsikat, de nekem nem futotta rá. Most kell. Egyszerűen nagyon tetszik, ezért akartam ilyet. Hordozó is kell, mert nem akartam még külön megvenni azt is, autónk ugye nincs, de azért nagyszülőkkel, barátokkal olykor-olykor járunk kocsival. Mivel napi használatban nem lesz, nem akartam külön venni, de így pont jó, mert időnként mégis használni fogjuk. Néha szerintem a vázra is rákerül majd, de nem tudom, ezt majd úgyis kitapasztaljuk. A sportrész meg ugye evidens, hogy kell.
• minden alkatrész a vázon cserélhető legyen: nem szeretem az olyat, ahol a sportrészt kell megdönteni, és abba beletenni a mózest, vagy a hordozót. Ilyenem is volt (igen, tényleg kismillió babakocsit nyúztunk tönkre, ennyi erővel vehettem volna egyszer egy olyat, ami drága, de jó, de hát nem tettem)

Aztán egyszer elmentünk valami tök mást venni, és megláttam ezt a kocsit, utolsó darabként, féláron. Naná, hogy megvettük, imádom, gyönyörűséges! Három napig el sem pakoltuk, csak itt tologattuk a lakásban, mint az ovisok :D 

Rácsos ágy: ezt használtan vettem egy Facebook csoportban, nagyon örülök, hogy megláttam, harmadáron volt, mintha új lett volna, viszont állapotát tekintve tökéletes. 

Valami ilyesmi, színre, formára pont ilyen, csak kicsit más a minta az elején. Matrac is van hozzá, de veszünk egy újat, használt matracot nem szívesen tennék a bébi alá. Először ki akartuk tisztíttatni, de rájöttem, hogy azzal árban ugyanott vagyunk, mintha vennénk egy zsír újat. Jó, persze ez csak egy szimpla szivacsmatrac, de nem vagyok róla meggyőzve, hogy a kókuszmatrac annyival jobb. KisOlivérnek olyan volt, megmondom őszintén, nem volt benne semmi extra szerintem. 

Kiskád:

Na, ez pont olyan, mint amilyet vettünk, ugyanilyen fekete, baglyos. Csak vettünk hozzá ugyanilyen színű és mintájú kádbetétet is. Tudok babát fürdetni anélkül is, de Olivérnek szerintem egyszerűbb lesz ezzel, meg igazából nekem is. 

Légzésfigyelő: Angelcare AC300e

Nem tudom, hogy a kétlapos tényleg jobb-e, mint az egylapos, Olivér nagyon mondta, hogy ilyen kell, de hogy ezt mire alapozza, az számomra nem derült ki. Mondjuk azon kicsit ledöbbentem, amikor a használati utasítást olvastam, és azzal kezdődött, hogy az üzembe helyezéshez készítsek elő két farostlemezt (nem tartozék). Öööö, oké, indulok az első fűrészmalomba... Most komolyan, milyen marhaság ez? Ha megveszek valamit, szerintem elvárható, hogy minden olyan kellék benne legyen,a mi a használatához kell. Vagy ha nem, akkor legalább az adott boltban kapni lehessen, mint pl. az elemet is árulják ugyanott. Farostlemezt nem igazán. 

Mellszívó: Philips Avent kézi mellszívó

Először elektromosat akartam, de az árak eléggé elrettentőek voltak. Majd egyszer írok a szoptatáshoz fűződő viszonyomról, most csak annyit, hogy ez alkalommal szeretném, ha hosszabb ideig sikerülne, mint elsőre. Remélem, hogy ez a mellszívó ebben segíteni fog, meg azért jó lenne, ha tudnék fejni és későbbre eltenni némi anyatejet, mert szeretném, ha Olivér is meg tudná etetni időnként a picit. Na, ez vagy összejön, vagy nem, de én mindent megteszek a siker érdekében. Nincs bajom igazából a kézi mellszívókkal, fejtem már sokkal primitívebb eszközzel is, sőt, mivel az nem igazán jött be, végül szimplán csak kézzel fejtem, még az volt a legkényelmesebb. 

Cumisüveg: Nuk és Avent

Az Avent üveg a mellszívóhoz volt, a Nuk-ot külön vettem, még korábban. Egyelőre ez a kettő van, egyelőre szerintem elég lesz, ha sikerül a szoptatás, akkor nem hiszem, hogy kelleni fog több is. Ha mégsem, majd akkor veszünk még párat. Anno nem nagyon szerettem az Avent üvegeket, nagyon sokszor fordult elő, hogy rosszul tekertem rá a tetejét, és folyt belőle a tápszer mindenfelé, de ahogy látom, ezek már kicsit máshogy néznek ki, a cumi részük is más, talán ezzel jobban boldogulok majd. A Nuk üvegekkel meg korábban sem volt sosem gondom. 

Tejtárolás: Lansinoh tejtároló zacskó

Nekem valamiért szimpatikusabb ez a megoldás, mint a műanyag poharak. Ezeket eleve sterilen árulják, nekem nem kell vele semmit sem csinálnom, csak beleönteni a lefejt tejet, lezárni, dátumozni, és mehet a fagyasztóba. Olivér szerint gusztustalan, mint a bolti zacskóstej, valamiért attól is undorodik :D 

+

Avent Via pohár

Csak lett egy műanyag pohár is :) Ez a mellszívóhoz volt ajándékba, még néhány cuccal együtt. 

Pelenkakuka: Tommee Tippee Nursery Essentials

Tisztában vagyok vele, hogy eleve nem szükséges ikszezer forintért pelenkakukát venni, mert egy sima, fedeles kuka is ugyanúgy megteszi, de nagyon szerettem volna. És ha már pelenkakuka, akkor olyat akartam, ami ilyen kukacot csinál a cuccból. Kíváncsian várom, mikor unjuk meg venni bele a kazettákat :D 

Melltartóbetét: Baby Bruin melltartóbetét

+ Avent melltartóbetét (ajándék a mellszívóhoz)

Ebből kaptam két éjszakait, meg egy nappalit. Egyelőre azt sem tudom, hogy szükség lesz-e rá, de ha igen, akkor majd eldöntöm, hogy melyik a jobb. Bár gondolom, az Avent ára a másikhoz képest a csillagos egekben van.

Cumik: Babylove (0-2 hónap)

Beauty Baby (0-3 hónap)

Avent (0-3 hónap) - ez szintén a mellszívóhoz volt ajándék

Én mindenképpen akartam cumit venni, és ha már vettem, akkor nem is egyet, mert az a tapasztalatom, hogy ezekből sosem elég. A másik tapasztalatom az, hogy minden baba csak ugyanolyan formájú cumit fogad el. KisOlivér nem ilyet kapott, az övé nem ilyen lapos volt, hanem az a csapott végű, asszem talán azt hívják "fogszabályozósnak". Most ilyenhez jutottam hozzá, meg ajándékba is ilyet kaptunk, és a mellszívós csomagban is ilyen volt, úgyhogy - ha a baba másként nem akarja - ilyen lesz. 

Sterilizálás: Chicco fertőtlenítő folyadék

Mi csak ilyet vettünk, mást nem hiszem, hogy nagyon használni fogunk, legfeljebb még a kifőzést, de ahhoz elég egy fazék. Gondolkodtunk az elektromos gőzsterilizálón, de annak brutális ára van, a mikrós sterilizálóhoz meg hiányzik egy alapvető eszközünk: a mikró. Nem azért nincs, mert mikróellenesek lennénk, évekig volt, használtuk, szerettük. Aztán egyszer tönkre ment, és valahogy nem vettünk másikat. Közben másik lakásba költöztünk, ahol olyan tróger módon lett kialakítva a konyha, hogy nem is nagyon találtunk volna neki helyet, ezért nem erőltettük a dolgot. Kb. két éve nincs, és igazság szerint teljesen megszoktuk, nem is hiányzik. Most a baba kapcsán felmerült, hogy vegyünk egyet, ha valamit melegíteni kell neki, de ha anyatejes lesz, akkor erre nem igazán lesz szükség. Úgyhogy egyelőre megvárjuk, amíg tényleg szükség lesz rá. Sterilizálni meg jó lesz ez a lötyi. 

Orrszívó: Arianna Orrszívó-porszívó - Bébi Zsepi

 Bár a babás csoportokban, és hétköznapi társalgások alkalmával is azt szűrtem le, hogy jelenleg az Orrszi-Porszi a legismertebb és legnépszerűbb porszívós orrszívó, engem már a neve is taszít, és igazából nekem nagyon nem tetszik a formája, hogy oldalra kell fordítani. A másik meg az, hogy KisOlivérrel is Ariana orrszívót használtunk, csak még az előző szériát, és maximálisan meg voltam vele elégedve. Ez az új verzió még annál is jobban tetszik, mert ezt könnyebb tisztítani, jobban szét lehet szedni, és kefe is van hozzá. 

Körömcsipesz: Summer Nail Clipper Set

Na és a továbbiak, amiket már nem tudok így listázni: textilpelenkák garmadája, bébipaplan, ami még KisOlivéré volt, ágynemű huzat, ami szintén megmaradt, pelenka, popsitörlő, babaruhák innen-onnan beszerezve (F&F, Brendon, C&A, H&M, Vatera, Facebook csoportok, turi, bababörze, nagytesóról megmaradt ruha). Nem kellett vennünk kis, vékonyka takarókat sem, mert abból is annyi volt itthon, mint a fene. Baba méretű is, meg felnőtt méretű is. A vásárban pedig vettünk sétáláshoz való, jó vastag, nagyon pihepuha takarót, bár elnézve a jelenlegi időjárást, nem is biztos, hogy túlzottan nagy szükség lesz rá. 

Tuti kihagytam a felsorolásból ezt-azt, de most ezek a cuccok voltak a szemem előtt. Nagyon bízom benne, hogy mindent beszereztünk, amire szükség lesz, függetlenül attól, hogy ide leírtam-e, vagy sem.

Basszus, de le vagyok maradva, pedig azt gondoltam, amíg baba nélkül hesszelek itthon, mindenre lesz időm. Hát rohadtul nem így van. Gondoltam, de király lesz, ha eljövök táppénzre, majd lesz időm írni, meg majd megtanulok végre úgy igazán varrni, el is terveztem, hogy varrok a babának hálózsákot első körben, mert a neten egy csomó leírás van róla, és a cipzár bevarrásától eltekintve tényleg rohadt egyszerű. Meg gondoltam, hogy végre elkezdek nyelvet is tanulni, de még odáig sem jutottam, hogy egyáltalán azt eldöntsem, hogy mégis melyik nyelvet tanulnám. Mindössze annyit sikerült összehoznom, hogy beteljesítettem egy régi vágyamat, és vettem egy gitárt. Na nem kell nagy dolgokra gondolni, az Intersparban, karácsony utáni leárazáson találtam egy "Guitar" márkájú akusztikus gitárt (micsoda fantázia van a névadásban...), tízezer forintért. Na és kb. ez minden, amit ebben a témában el tudok mondani, mert gitározni azóta sem tanultam meg. Pedig igen nagy volt az arcom, amikor a férjemnek, Olivérnek kijelentettem, hogy gitározni simán meg lehet tanulni egy-két hét alatt. Hát nekem annyi sikerült, hogy el tudom játszani a Happy Birthday-t, és nagyon nagy jóindulattal rá lehet mondani, hogy ez tényleg az. No persze fejből nem megy, ami röhej, egy ilyen rövid dal esetében, de legalább ha nézem a kottát, akkor nem rontom el (annyira). Ugyanitt tartok a Keresztapa zenéjével és a Twinkle twinkle little star c. dallal, és itt be is fejeztük. 

Egyébként meg tényleg semmit nem tudtam csinálni abból a rengeteg dologból, amit elterveztem. Én nem gondoltam, hogy ez ennyire melós, de tényleg. Kéthetente kellett mennem a háziorvoshoz táppénzes papírért (hála az égnek, már nem, végre véget ért a táppénz), havonta egyszer terhesgondozás, szintén havonta egyszer védőnő (természetesen ezek nem ugyanakkor vannak), közben ilyen-olyan vérvétel, ultrahang, stb., aztán időnként a munkahelyemre is be kellett rohangálnom aláírni, papírt leadni. Nem tűnik olyan nagyon soknak, csak hát mellette itt van az is, hogy a lakást rendbe kell(ene) rakni végre, amivel próbálok haladni már egy ideje, de nem túl könnyű. Folyamatosan selejtezek, pakolok egyik helyről a másikra, hogy minden elférjen. Közben sikerült összeszednem a kórházi pakkot, és be is csomagoltam (ezt még át fogom csomagolni egyszer, az tuti), és most már azt is kijelenthetem, hogy a babának megvan mindene, amire szüksége lesz. Na jó, kamuztam, nincs még matrac a kiságyban, ezt majd Olivér megveszi valamikor. 

Közben rájöttünk, hogy a megvett cuccokat már most nem tudjuk hová tenni, és oké, hogy velünk lesz egy szobában a bébi, amíg innen el nem költözünk, és emiatt külön babaszoba bútort nem is vettünk, de azért valamit mégis kellene, mert nem fér sehová a holmija. Úgyhogy vettünk egy szép, nagy komódot. Aztán rájöttünk, hogy a mi cuccaink sem nagyon férnek már el, ezért vettünk egy nappali bútort is, mármint ilyen polcos, vitrines, tévétartós csodát. Csakhogy meg is kellett várni, hogy ezek megérkezzenek, mert rendelésre jöttek, és még hetekig eltartott a dolog. Aztán szembesültünk azzal, amit addig próbáltunk elfelejteni: ezt nekünk kell összerakni! Szóval komód még mindig nincs, vagyis van, csak dobozban, nappali bútor meg hát mondjuk olyan 80%-ban van kész. Úgy várjuk a hétvégét, mint a franc, mert akkor végre lesz időnk összerakni azt, ami még vissza van, és végre megszűnik ez a raktár jelleg. 

És akkor még vissza van a babaruhák kimosása és kivasalása. Bár már mostam egy adagot, de most azt nem akarom visszatenni a szekrénybe azok közé, amiket még nem mostam ki, és vasalni pláne nem tudtam még. 

Na meg hát itt van KisOlivér is, akivel délutánonként tanulok, ha kell (jó, hála az iskolaotthonos rendszernek, az esetek többségében itthon már nem kell, de azért verset tanulni időnként kell például. Meg néha gyakorolni egy kicsit, vagy csak úgy egyáltalán, együtt lenni, beszélgetni, sétálni. Mostanában brutál sokat olvas, olyan büszke vagyok rá, hogy olyan könyvmoly lett, mint én. Úgyhogy 1-2 hetente megyünk új könyvet venni. 

Közben pont ma merengtem el rajta, hogy már három hete mondom, hogy sütök muffint. Azóta sem történt meg. Az egész azzal indult, hogy vettem két zacskó aszalt gyümölcsöt, hogy majd beleteszem valami sütibe, mert már olyan régen sütöttem. De ahányszor neki akartam állni, vagy pont nem volt itthon tej, vagy pont nem volt cukor, vagy tojás, vagy sütőpor, valami mindig hiányzott, ami miatt már se időm, se energiám nem volt külön elmenni vásárolni. Olyan is volt, hogy megvolt hozzá itthon minden, de mégsem jutottam hozzá, hogy végre nekiálljak sütni. Pedig egy nyamvadt muffin nem olyan hű de kacifántos dolog.

Szóval ennyit arról, hogy mi mindenre is van nekem időm, mielőtt megérkezik a baba... :) Ennek fényében előre rettegek, mi lesz, ha már ő is itt lesz velünk!!! 

Nem tudom, részt vettetek-e a nagy, nemzetközi könyvkihívásban 2015-ben, de nekem annyira megtetszett a dolog, hogy úgy döntöttem, 2016-ban sem akarok kihívás nélkül maradni. Azt mondjuk sosem mulasztom el megemlíteni, hogy az első nagy kihívást az eredeti szabályok szerint csináltam, mert halálba idegesített, amit a szeretlekmagyarország.hu és a Kossuth Kiadó kéz a kézben művelt vele. Az egész onnan indult, hogy egy eléggé nevenincs weboldalon megjelent a kihívás magyarul, csak éppen a fordítója valamiért nem mindent értett. Így történhetett, hogy ami az eredeti listán még úgy szerepelt, hogy "non-fiction", az nála már "szépirodalmi mű" lett. Anyáztam is miatta rendesen magamban, mert egyszerűen halálba tud idegesíteni az ilyen fajta pontatlanság. Ráadásul a kihívás itthoni "hivatalos" oldala ezt egy az egyben át is vette, mindenféle utánanézés nélkül. Az eredeti listát vagy játékszabályt szerintem soha meg sem nézték. Én szívesen beszálltam volna a magyar oldal kihívásába, de nem így. 

Sajnos 2016-os kihívást egyelőre még nem találtam, legalább is olyat nem, mint az idei volt, szóval úgy döntöttem, írok egyet magamnak!

Szokták mondani, hogy a leendő elsőgyerekes anyukáknak gondot okoz, hogy mit pakoljanak össze a szülőszobára, kórházi tartózkodásra. Lehet, hogy nekem megkoptak az emlékeim nyolc év után, de az első fiamnál nem paráztam túl semmit, csak bedobáltam mindenfélét, amiről azt gondoltam, hogy kelleni fog, aztán jónapot. Most, hogy a másodikat várom, hiába van vissza még három hónap, már listázok, pakolok, mérlegelem, hogy mi fog kelleni és mi nem, és inkább felírok még ezt meg azt, mert hátha - tutira - szükség lesz rá. 

Nem titkolt szándékom amúgy, hogy szeretném minél költséghatékonyabban kihozni a dolgokat, ez nálam egyfajta passzió is, de tényleg nem szeretek sokat költeni arra, amire lehet keveset is. Most próbálok arra törekedni, hogy olyan dolgokat szerezzek be, amik árban is megérik, de minőségre is jók, illetve ahol mindegy, ott az olcsót megvenni, ahol meg nem mindegy, ott a jó minőség és jó ár kombinációt próbálom megtalálni. 

Támaszkodva a korábbi tapasztalataimra, illetve mások véleményére is, én ezt a listát állítottam össze:

Szülőszobai pakk:

• hálóing: tudd meg, hogy kell-e, mert van olyan kórház, ahol adnak, máshol meg magától értetődőnek veszik, hogy viszel magaddal sajátot. A szüléshez mindenképpen olyat vigyél, amit nem sajnálsz, elég sok szutyok rá tud kerülni. Az enyémen mondjuk egy pötty se keletkezett, a mai napig, nyolc év után is használom, lehet, hogy a mostani alkalommal is ezt csomagolom be.
• két pár papucs: az egyik mászkáláshoz, a másik zuhanyzáshoz.
• törölköző: akkorát tegyél be, amivel zuhanyzás után meg tudsz törölközni. Ezt utána haza is küldheted, nem nagyon lesz módod/helyed szárogatni.
• vécépapír, vécéülőke-papír: csak egyetlen szó: beöntés. Az is lehet, hogy nem kapsz (én pl. legutóbb nem kaptam, pedig lehet, hogy nem ártott volna), de ha igen, hidd el, ezekre szükséged lesz. Legjobb, ha a klotyós cuccokat a szülőszobás pakkodon belül egy kisebb neszeszerbe teszed, amit könnyen elő tudsz kapni, ha menni kell.
• szappan/kézfertőtlenítő: az előbbiek után ez is kelleni fog
• tusfürdő: jó esetben fogsz zuhanyozni is vécé után, ehhez tetted be a törölközőt is
• felületfertőtlenítő: például Domestosos kendő, vagy pumpás felületfertőtlenítő spray. Jobb félni, mint megijedni alapon inkább töröld át a vécédeszkát, akkor is, ha utána ráteszed a fedőpapírt - nemrég olvastam, hogy igazából a papír nem sokat ér, de a kettő együtt már csak elég valamire -, hiszen gondolj bele (vagy inkább ne) hányan használják, és mit csinálnak ott - na és persze te is egy leszel közülük.
• meleg zokni: ha fázna a lábad. Nagyon sok nő számol be arról, hogy szülés közben fáztak a lábai. Az enyémet az első gyereknél a szülész-tanulók dörzsölgették - ezúton is köszi :)
• innivaló: most már a legtöbb helyen megengedik, hogy igyál, úgyhogy mindenképpen legyen nálad valami, amit tudsz kortyolgatni. 
• szőlőcukor: általában már ezt is szabad, bár nem mindenhol. De ha igen, jól fog esni, főleg ha már fogytán az energiád.
• zsebkendő (ehhez szerintem nincs mit hozzáfűzni, kell és kész)
• telefon, fényképezőgép: persze csak akkor, ha vinni akarod. Hátha fel akarsz hívni valakit. Fotózni sem szeretne mindenki, de ha ti igen, akkor legyen nálatok. Nálam tuti, hogy lesz :)
• enni- innivaló a kísérőnek: tudván, hogy akár 1-2 napig is húzódhat a dolog, de jobb esetben is órákig eltart, nem baj, ha apuka nem esik össze az éhségtől :) Én simán kinézem a férjemből, hogy elfelejt enni a nagy izgalmak közepette, mert amúgy is jellemző rá, hogy sosem számol azzal, hogy éhes lesz egyszer.
• iratok és toll: a papírjaidat kérni fogják, a toll meg jól jön, ha valamit írni kell, akár a szülőszobán (na jó, ott feltehetően azt is a kezedbe nyomják, az aktuálisan aláírandó papírral együtt), akár később, a kórházban töltött napok alatt. Mivel sok helyet nem foglal, vágd be nyugodtan a táskádba, legfeljebb nem lesz rá szükség.

Ezek mindenféleképpen jó, ha nálad vannak. Ezen felül vannak kórházak, ahol kell külön öltözék a kísérőnek is, köpeny, sapka, cipővédő, anélkül nem engedik be. Ezt előre ki kell deríteni, hogy kell-e, és azt is, hogy előre meg kell-e venni, vagy a kórházban is beszerezhető. 
Leírva ugyan nagyon soknak tűnhet mindez, de igazából egy kisebb táskába be fog férni, ha ügyesen pakolsz. Ami sok helyet foglal, az a törölköző, meg a papucsok, de az előbbit úgyis haza fogod küldeni, az utóbbit meg használat után a kórházi bőröndödbe át is lehet tenni. 

Nade lássuk, a kórházi pakkba akkor mi az, amit otthon be fogsz csomagolni:

Itt sokkal kevésbé tudom megmondani, hogy mire lesz szükséged, egyrészt azért, mert ebben az esetben még az előbbinél is sokszínűbb a kórházi gyakorlat országszerte, másrészt azért, mert gyakorlatilag beköltözöl valahová néhány napra, én viszont nem tudom, és nem is akarom megmondani, hogy kinek mire legyen, vagy ne legyen igénye. Egészítsd ki a listát kedved szerint mindazokkal, amik ahhoz kellenek, hogy otthon érezd magad. Gondold végig, hogy amikor otthon vagy, és tegyük fel, hogy betegen ágyban fekszel a nap nagy részében, de azért időnként mégis felkelsz, olyankor mik azok a dolgok, amiket a nap során használsz. Nagyjából ugyanezeket fogod a kórházban is használni. Persze vannak ilyenkor speciális szükségletek, amik a legtöbb nőt érintik is, ezekre megpróbáltam kitérni, de aztán ne engem szidj, ha valamit potyára elvittél, vagy ha valamit nem vittél, ami nélkül nem tudsz meglenni :) Ennél a listánál is érdemes megkérdezni az adott kórházat, hogy ők mit javasolnak, illetve, hogy mi az, amit tudnak biztosítani. Például sok helyen adnak ruhát a babákra, de vannak kórházak, ahol ezt is be kell vinni. Van, ahol adnak pelenkát is, betétet is, meg mindenfélét, máshol meg semmit, vagy csak limitált mennyiségben, ami nem biztos, hogy elég. Kicsit irigylem a tőlünk nyugatabbra szülő nőket, akiknek kb. feleekkora csomagot kell magukkal vinniük, például tisztálkodószert még véletlenül sem, hiszen ez az ellátás részét képezi, mint ahogy a tányér, evőeszköz is, és nincs is arra szükség, hogy a rokonság etesse a bentlévőt. De hát itthon nem így van, írhatnék arról is, hogy ez milyen gáz, de inkább nem kalandozom el ebbe az irányba, mert akkor sosem érnék a végére. 

Nézzük inkább a listát:

Kórházi bőrönd

• vastag betét/inkontinencia betét: ez szokott Tena Lady néven szerepelni a legtöbb listán, de nem szeretném egyetlen márkára leszűkíteni a dolgot. A Tena, éppúgy, mint mondjuk a Facelle, vagy a Seni, inkontinencia betét, elvileg vizelettartási problémákra használatos, de a gyermekágyas nőknek is jó barátja. Sokkal többet felszív, mint egy hagyományos intimbetét, de egészen nyugodtan lehet helyette jó vastag éjszakai betétet is használni. Egyébként érdemes gyógyszártárban beszerezni, általában ott a legnagyobb a választék, és nem csak az agyonreklámozott, és ennek köszönhetően drágább fajtákat lehet megvenni.
• hálóing/pizsama: vagy amiben lenni szeretnél. Általában a hálóinget javasolják ilyenkor, de ezt sokan utálják, és inkább pizsamát viselnek. Sőt, napközben akár a melegítőnadrág + póló kombináció is oké lehet, ha neked úgy kényelmes. Én a magam részéről biztos, hogy viszek hálóinget, legalább kettőt, de viszek egy melegítőt, cicanadrágot is, na meg néhány pólót.
• köntös: amikor a fiamat szültem, nem is nagyon láttam köntös nélküli kismamát a kórház folyosóján, de igazából nem egy kötelező darab, csak hát hálóingben elég meztelennek érzi magát az ember, ha kimegy a látogatóihoz. De aki inkább melegítőben császkál, annak tényleg totál felesleges.
• törölközők: tudom, a szülőszobai pakkba már betetted, de tegyél ide is, hiszen ah minden jól megy, a szülőszobai törcsidet úgyis hazaküldöd, mert vizes lesz. A gyermekágyas osztályon használt törölköződet is valószínűleg maximum az ágyad végében tudod majd szárogatni, és lehet, hogy többször is szükséged lesz rá. A gátvarratnak például kimondottan jól esik, ha egy picit megzuhanyoztatják - nyilván nem vízben áztatásra gondolok, de egy kis nedvesség nyugodtan mehet, úgy nem feszül annyira. Ezt a mutatványt lehet, hogy naponta többször is el fogod játszani. 
• fogkefe, fogkrém: érdemes kisebb kiszerelést vinni, úgy nem foglal annyi helyet.
• vécépapír: ezt is tettél már a másik csomagba, de lássuk be, egy tekercs valószínűleg nem lesz elég, a magyar kórházakra meg nem jellemző, hogy ilyesmit csak úgy osztogatnának (vagy ha mégis, a magyar betegekre nem jellemző, hogy hagynának másoknak is). Ülőkefedő papírt viszont ne tegyél ide is, egy csomagban bőven van annyi, amennyi elég lesz az összes bent töltött napra.
• intim törlőkendő/nedvesített vécépapír: kelleni fog. Gátmetszés, aranyér, miegymás, örülni fogsz, ha nem száraz vécépapírral kell arrafelé tapogatóznod. 
• tusfürdő: zuhanyzáshoz. Vagy szappan. Vagy amit akarsz. 
• sampon, balzsam: ez lehet, hogy nem is fog kelleni, de jobb, ha bent van. Én pont frissen mosott hajjal mentem szülni, és csak két napot voltam bent a kórházban, úgyhogy csak otthon mostam hajat.
• bimbóvédő: vagy kell, vagy nem, de ha nagyon harap a babád, örülni fogsz, hogy van nálad. 
• telefontöltő: a telefont már úgyis eltetted, ez se maradjon otthon.
• olvasnivaló: feltehetően nem nagyon fogsz olvasni, de azért mégis, legyen valami a kezed ügyében, ha előfordulna olyan eset, hogy nem tudsz magaddal mit kezdeni. Én legalább is biztos beteszem a Kindle-t, mert nélküle sehova nem megyek, és megnyugtat, hogy velem van.
• keksz, vagy valami rágcsa: képzeld csak el azt a szituációt, hogy reggel bekerülsz a szülőszobára, és este van, mire a babád megszületik, téged pedig felvisznek az osztályra. Tisztában vagy vele, hogy ha már vége van a vacsorának, akkor másnap reggelig neked bizony nem adnak semmit sem enni? Az első szülésemnél a szobatársam fél almájának köszönhettem, hogy nem haltam éhen... Persze a rokonok szívesen ellátják az embert mindenféle harapnivalóval, de este nem biztos, hogy bárkinek is eszébe jut, hogy másnapig is kéne enni pár falatot, ezért jó, ha van nálad valami vésztartalék.
• innivaló és szívószál: bár inni azért alapvetően szoktak adni, a legtöbb kórteremben van kancsóban tea, azért nem baj, ha be tudsz nyúlni a táskádba egy üveg vízért vagy valamiért. Ha császáros leszel, a szívószál is jó szolgálatot fog tenni. De egyébként is kényelmes így inni. Külön ajánlom a dobozos, szívószálas gyümölcsleveket.
• bugyik: amelyik neked kényelmesebb, akár eldobható, akár "tartós", de olyat vigyél, amit nem sajnálsz, mert nagy valószínűséggel úgyis véres lesz, betét ide vagy oda. Bár protokoll szerint egy sima szülésnél, ha nincs probléma, három napot kell csak bent töltened, jobb, ha több bugyit viszel, egyrészt, mert feltehetően napközben is fogsz cserélni, másrészt lehet, hogy valamiért több napot is bent leszel. Persze itt is áll, hogy utólag is hozathatsz be, de nem biztos, hogy azt hozzák, amit te szeretnél.
• étkezési kellékek: kés, villa, kanál, tányér, pohár, miegymás. Ebédhez nyilván adnak, de a kórházi kaja nem hiába legendás, simán előfordulhat, hogy nem akarod majd megenni, mást viszont igen, és túl azon, hogy legyen MIT enni, az is fontos, hogy legyen MIVEL és MIRŐL megenni.
• párna: gondolj a gátsebedre! Lehet kapni speciális párnát erre a célra, de egy utazós nyakpárna is tökéletesen megfelel a célnak, sőt, egy kicsi úszógumi, törölközővel leterítve is tökéletes (az ráadásul alig foglal helyet). Én nem gondoltam erre, három napig állva ebédeltem, te ne járj így.
• cuccok a babának: mielőtt ezeket beteszed, érdeklődj utána, hogy a választott kórházban mi az, amit adnak, és mennyit. Nagyon változó. Sok helyen például adnak ugyan pelenkát, de mondjuk csak napi kettőt, hármat. Vagy csak nagyobb méretű van, ami nem teljesen jó a babádra. Vagy akármi miatt nem elég, nem jó az, amit ott kapsz. Szóval nem árt, ha elviszel egy kisebb csomag újszülött pelenkát, ez tesztnek is jó, mert legalább meglátod, hogy az adott fajta beválik-e nektek, vagy otthonra már más fajtát kéne inkább venni. Popsitörlőt, popsikrémet sem árt vinni, mert nem mindig van a kórházban. Ha meg van, legfeljebb hazahozod, ezek nem foglalnak nagy helyet, főleg, ha kisebb kiszerelést vásárolsz. Babaruhát a legtöbb helyen adnak a bébikre a kórházban, de ezt sem mindenhol, szóval lehet, hogy ezeket is vinned kell. 3-4 body, rugdalózó, kis sapka, pici kesztyű, ha esetleg karmolászná magát a babád, ennyi elég lesz, de az sem biztos, hogy szükség lesz ezekre.
• cumi: na ez teljesen fakultatív, ha akarsz adni a babának, akkor nem baj, ha a kórházba is elviszed, hátha már ott jól jön, de ha nem akarsz cumit adni, akkor nem adsz. Nem minden kórházban nézik jó szemmel a cumit, de ez ne zavarjon, ebben a kérdésben csak neked, mint szülőnek van jogod dönteni. 
• fertőtlenítő folyadék és edény hozzá: főleg akkor, ha viszel magaddal cumit, de akkor is, ha bimbóvédőt használsz. Egy újszülöttnek még sterilizálva kell az ilyesmit odaadni, úgyhogy erre is gondolnod kell.

Ez az én listám, de ha valamit kihagytam, írjátok meg kommentben.

A terhesség nem betegség, szokták mondani, ha a kismama olyan módon próbálja kímélni magát, ahogy az a környezetének éppen valamiért nem tetszik. Sok esetben simán igazat is tudnék adni ennek az állításnak, hiszen egy egészséges, de éppen babát váró nő alapesetben nem mondható betegnek, mozgásképtelennek, munkára alkalmatlannak. Nem kell, hogy valaki ágyba vigye neki a nutellás zsömlét, és ezüstvillával megetesse. Nem kell, hogy a vécét is más húzza le helyette. Nem kell, hogy hordár vigye utána a retiküljét. Viszont az teljesen egyértelmű, hogy bizonyos dolgokat már terhesen nem kéne csinálnia. Nem járja például, hogy nagyon sok nő - autó híján - egyedül cipeli haza a bevásárolt holmit. Nem járja, hogy nagy pocakkal álldogállnak a buszon, mert egy nagyobb kanyarban, fékezésnél jóval könnyebben elesnek, ami az ő esetükben sokkal rosszabb következményekkel is járhat, mintha nem lennének éppen terhesek. És természetesen nagyon sok olyan munkakör is létezik, ahol indokolt, hogy a munkavállaló terhes nő ne járjon már be dolgozni. Hiszen van olyan, aki veszélyes anyagokkal dolgozik, vagy aki fokozottan van kitéve fertőzéseknek, vagy emelnie, cipelnie kell, esetleg maga a munka olyan, hogy veszélyes (ha oroszlánidomár lennék, tuti nem dolgoznék terhesen).

Na persze vannak kivételek, akad, akinek a munkája annyira fontos, vagy ő maga annyira nélkülözhetetlen, hogy bizonyos körülmények ellenére is dolgozik. Nem is egy ilyet ismerek. Számtalan fodrásszal, kozmetikussal találkoztam már, aki az egésznapos állás ellenére is az utolsó percig dolgoztak (és szülés után hamar vissza is mentek), mert egyrészt imádják a munkájukat, másrészt munkájuk természetéből adódóan ha huzamosabb ideig nem dolgoznak, nem lesz hova visszamenni, hiszen a vendégkörük már rég máshoz jár. Tőlük a kutya nem kérdezi, hogy dagad-e a bokájuk, nem fárasztó-e nekik egész nap állni, nem fáj-e a hátuk, ésatöbbi. De aki ismer ilyet, az általában némi csodálattal beszél róla, hogy az xy milyen sokáig dolgozott nagy pocakkal is, és hogy ő maga már rég abbahagyta volna.

Viszont számtalan olyan nő szaladgál hazánkban, akinél elviekben semmi sem indokolná, hogy viszonylag hamar táppénzre menjen. Ülő munkát végez, nincs kitéve a természeti elemeknek, fertőző betegekkel sem találkozik szükségszerűen, nincsenek a közelében vegyi anyagok, fizikailag is rendben van, sőt, esetleg még szívesen is dolgozna. És a nagy részük mégis szinte a terhessége kezdetétől otthon marad, vagy legalább is ha már letelt az a bizonyos első tizenkét hét.

Ilyenkor aztán jönnek a vélemények, bírálások, jóformán bárkitől.

"Barátnőm irodai munkából már 10 hetesen táppénzre akart menni, mert terhes. Ugyan már! Ez már túllihegés!"

"attól hogy valaki terhes, még nem beteg hogy ne tudna dolgozni"

"Nagyon sok kérdésből, hozzászólásból azt veszem ki, hogy rengeteg terhes nő 10-12 hetes korban, vagy akár már korábban is betegállományba vonul és ehhez az orvosok igazolást adnak sokszor anélkül, hogy bármilyen betegség lenne, ami a munkával összeegyeztethetetlen."

"a legtöbb esetben nagyon elhagyják magukat a nők. az egyik ismerősöm az első pillanattól kezdve táppénzen volt, (indokolatlanul, mert nem volt semmi baja), és 30 kilót sikerült a nagy semmittevésben híznia..."

"Aki táppénzre megy az veszélyeztette terhesnek számít jogilag akkor is ha csak lusta dolgozni és kiírja az orvos."

"Egy egészséges terhest nem írnak ki táppénzre. Az más kérdés, hogy a lusta mamák megegyeznek a dokival,az meg kiírja őket."

A fentiek valós emberek valós véleményei, gondolatai a témában.  Olvashatjuk, hallhatjuk igen gyakran a fentiek alapján, hogy terhesen nem dolgozni igazából csak lustaság, majdhogynem csalás sokak szemében, és aki ilyenkor otthon marad, az tesped, eltunyul, semmit sem csinál.

Hogy miért gondolják ezt sokan, az tulajdonképpen nem is érdekel, javarészt a rosszindulat beszél sokakból, másokból meg az, hogy fogalmuk sincs arról, amiről olyan bőszen formának véleményt.

Én például az első terhességemnél nem tudtam megtapasztalni, hogy milyen úgy dolgozni, hogy közben az ember babát vár. Mondjuk volt ezer más gondom abban az időben, de ez most tök mindegy. Hamar táppénzre mentem, és nem azért, mert úgy tartotta kedvem, hanem mert kellett, mivel nem dolgozhattam a munkahelyenem terhesen. Most már persze tudom, hogy fel kellett volna ajánlaniuk más munkakört (haha, vendéglátás), vagy ha nem megy, akkor távolléti díj járt volna. Akkor még nem tudtam, és különben is, ez ezer éve volt már, nem is számít. Csak azt tudtam, hogy nem kell dolgoznom, unatkoztam is rendesen, bár azért találtam magamnak elfoglaltságot. Viszont most, a második terhességemnél ez már nagyon nem így van. Igaz, nem nagyon kicsi gyerekem van, aki után egész nap loholni kellen, mert már nagy, önálló, iskolás, de azért még akkor is érte kell menni délután, és ha bárhova megy, akkor kísérni kell, önállóan még nem hagynám a városban közlekedni. Na most, eleve egy elég hülye helyzet az, amikor van egy normál munkaidős állásod, ahonnan négykor tényleg eljöhetsz, átvágtatsz a fél városon, és mégis a te gyereked az egyetlen az osztályból, aki még ott van az ügyeletben, mert mindenki mást már egy órával korábban hazavittek. Ilyenkor azért én el szoktam gondolkodni, hogy vajon a többiek szülei nem dolgoznak? Vagy én csinálok valamit nagyon rosszul? Na persze, én buszhoz vagyok kötve, fél óra az út, de akkor is... Mindegy, megszoktuk, hogy ez van, és azt is, hogy én vagyok a hazahozóember, mert a férjem még nálam is későbbre tudna odaérni, de legalább reggel nem nekem kell ugyanezt az utat megtennem, mert én indulok korábban. De terhesen ez az egész már baromira lefáraszt. Hát igen, ugye arról nem szól a fáma, hogy a második gyerekkel terhesnek lenni nem olyan egyszerű, hiszen munka mellett, babával a pocakban még a nagyobbat is rendezgetni kell, érte menni, ha már iskolás, akkor tanulni vele, uzsit csomagolni, táskabepakolást ellenőrizni, ha jár valami különórára, akkor még oda is eljutattni és érte is menni, meg még sorolhatnám. Munka mellett ez alapból is fárasztó tud lenni, főleg annak, aki tömegközlekedve teszi meg mindezt. Mégis kibírjuk, hiszen kell. De nem kéne elhallgatni azt, hogy nagyon sok nő terhesen jóval fáradékonyabb, mint amúgy, és így sem szülőként, sem dolgozóként nem tudnak száz százalékosan teljesíteni. Még akkor sem, ha egyébként a feladatok egyenlően oszlanak el a családban anya és apa között, hiszen a terhességet akkor sem lehetne elosztani.

Arról már nem is beszélve, hogy észrevételeim szerint, bármennyire is dívik az a hozzáállás, hogy egy egészséges terhes ne maradjon otthon, hanem dolgozzon szépen, mégis az egész ellátórendszer azon van, hogy ezt lehetetlenné tegye. Nem feltételezek emögött szándékosságot, de akkor is, állambácsi érdeke nem az lenne, hogy a terhes nő tudjon dolgozni? Akkor miért arra épül mégis MINDEN a terhesgondozás alatt, hogy a kismama ráér, otthon van, ideje mint a tenger? Eltekintenék attól, hogy sokan éppen emiatt járnak magánrendelésre, habár még a magánorvos sem akkora mágus, hogy az összes páciensét késő délután tudja fogadni. Az OEP finanszirozású rendelések meg aztán végképp nem veszik figyelembe, hogy ki dolgozik és ki nem. A legtöbb helyen a terhesgondozás ráadásul a hét egyetlen napján zajlik csak, és van rá két óra mondjuk. A hét többi napján sima rendelés van, ahova akkor megy az ember, ha beteg. A védőnő pláne problémás, személy szerint én még soha nem hallottam olyanról, akit munkaidő után is fel lehetne keresni. Márpedig ha legalább havonta egyszer nem megy el a kismama a védőnőhöz, felkészülhet rá, hogy cseszegetni fogják miatta. Itt még az a lehetőség sem játszik, hogy az ember elmegy jó pénzért maszek rendelésre, munkaidő után, mert magán védőnő nem létezik, az van, akihez lakóhelye szerint tartozunk, nem lehet válogatni sem, hogy mondjuk inkább olyanhoz mennénk, aki a munkahelyhez közel van, és ebédszünetben kiszaladunk hozzá.

Én voltam olyan hülye, hogy a védőnőnél érdeklődtem a terhestornák felől, mire kiderült, hogy a városban az összes délelőtt van. Gondolhattam volna. Kérdeztem is tőle, hogy ezekre mégis ki jár el, hiszen aki veszélyeztetett terhes, és táppénzen van, az nyilván nem tornázgathat, aki meg egészséges, az dolgozik, nem? Reakció: a kismamák többsége otthon marad. Zsír. Ráadásul azóta is a tornával piszkál, mert szerinte nekem is járnom kéne. Én meg jóformán mentegetőzöm neki, hogy hát izé, én ilyenkor dolgozni szoktam.

Persze tudom, a munkáltatónak el kell engednie a terhes nőt orvoshoz, védőnőhöz (kismamatornára mondjuk pont nem), de azért képzeljük már el azt az abszurd helyzetet, hogy léteznek olyan dolgozók, akik munkaidőben tényleg szeretnék a munkájukat végezni, mert magukkal szúrnak ki, ha nem tudják elvégezni a napi teendőiket, ugyanis senki nem csinálja meg helyettük. Én nem azt mondom, hogy mindenki pótolhatatlan a munkahelyén, és tudom, hogy például betegség esetén is megoldják a helyettesítést a legtöbb helyen, de más helyzet az, amikor valaki a nap közepén lép le pár órára, majd jön vissza, és rájön, hogy a büdös életbe nem fogja utolérni magát.

Nálam ennél a pontnál merült fel a kérdés: mi a fontosabb? Hogy bebizonyítsam a világnak, hogy én terhesen is teljes értékű ember vagyok, aki képes ellátni a munkáját, és minden más egyéb feladatát is, vagy az, hogy végre valahára nyugtom legyen? Eljutottam odáig, hogy az utóbbit választottam, még ha amúgy nincs is rá semmi okom, hogy táppénzre menjek. Sajnálom, hogy választanom kellett, tényleg szívesen dolgoztam volna még, de gyakorlatilag nem maradt más választásom. Ez persze túlzás, csinálhattam volna még egy-két hónapig ezt az elmebajt, de én ezt már egyszerűen nem akartam. Így nem. És mélységesen megértek mindenkit, aki akár nálam hamarabb is bedobja a törölközőt.

Helló nálam!

Amint látszik, ez csak egy bemutatkozó-poszt, ne is várj tőle többet. Dashie vagyok, egy kisiskolás és egy februárban érkező kisfiú anyukája - és mivel itt elsősorban gyerekekről, babákról lesz szó, úgy gondoltam, ezt teszem most az első helyre -; emellett sok minden más is vagyok még: feleség, barát, szociális munkás, feminista, leendő diák, hobbi-kézműves "wannabe-crafter", könyimádó-olvasásfüggő, lusta dög és kényszeres hajfestő.

~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° ~~~~~ °° 

Nade ahogy a mondás tartja, ogni principio è difficile (tök büszke vagyok rá, hogy ennyit sikerült olaszul megtanulnom, és ahol csak tudom, elsütöm), azaz minden kezdet nehéz, így nem is számítottam rá, hogy ezt a bologot csettintésre el tudom kezdeni írni. Próbálom behatárolni, hogy nagyjából miről is lesz itt szó, de egyelőre csak azt ígérhetem, hogy főleg terhességről, babákról, gyerekekről, családról, viszont ebbe annyi minden belefér, hogy lesz itt tulajdonképpen minden.
Ha tehetem, írok, ha teheted, nézz be gyakran :)